[dorka]

nna ez egy poszt. (vagy olvasónapló. amit akartok.)

Kurt Vonnegut: Futó találkozások a vízi úton című novellájából végigkövettem Google Maps-en, hogy merre járt az író.

A leírás azt meséli el, hogy egy Marlin nevű motoros jachtot (amely többek között Joseph P. Kennedy használatában állt) Hyannisportból Floridába kísér Wirtanen kapitánnyal, mint egyszemélyes legénység.

A helységnevek alá odírtam, mi szerepel róluk a novellában, néhány mondatos idézetek, nem az egész. Érdemes elolvasni, nekem az a kedvenc részem belőle, amikor luxusjachtok kapitányaival beszélgetnek, akik mellett az ő 16 méteres Marlinjük kis csónaknak tűnik:

“A felhúzott ágynemű láttán megkérdeztem Bertet, hogy a tulajdonost várja-e a közeljövőben. Azt felelte, számítása szerint legalább három hónapig látni sem fogja a tulajdonost. 

- Tulajdonos? - szólalt meg Gunther. Mi a fene az a tulajdonos? Hogy néz ki?

- Maga sosem találkozott a tulajdonossal? - kérdeztem

- Ó, dehogynem, állandóan. Tavaly két órát töltött a hajón, tavalyelőtt tizenöt percet. Legutóbb levelet írtam neki: legalább küldjön egy újabb fényképet. Ez az ország nem normális. Több ezer jachtot építenek minden évben olyanok számára, akik nem akarnak felszállni rájuk. Mi szükségük van rá? 

- A tulajdonos válaszol a levelekre?

- Hát persze. “Vigye el a hajót Bar Harborba - azt mondja. - Vigye Miamiba. Vigye át a Magellán-szoroson, és fesse át égszínkékre.”

Gunther az égre emelte a szemét:

- A fizetés jó. Néha még emelést is adnak.”

Az író számításai szerint az út alatt több, mint 5760 liter üzemanyagot használtak el.

(elizabeth city-től ua. a szöveg, mert tulajdonképpen az csak egy felsorolása a városoknak. csak justification, hogy miért vannak a térképen.)