the british way of

“…a Bibliában Naomi háromszor próbálja visszaküldeni a saját népéhez a világ első zsidó betértjét, Rútot, így alakult ki a hagyomány, hogy a rabbik háromszor is elküldik az (ön)jelöltet, mielőtt egyáltalán komolyan vennék őt.”

tartják magukat ehhez a hagyományhoz a helyi bölcsiben is.

1. első érdeklődő telefonhívásomra, hogy ugye akkor az ősszel megbeszéltek szerint fog alakulni (figyelem, még nem volt gyerek, amikor le kellett foglalni a helyet), azt mondták: ugye nem gondolom, hogy csak azért, mert fizettem, hogy a várólistán legyek, majd én helyet kapok náluk valaha is. majd hívjam őket később.

2. négy nap múlva a párom hívta fel őket, gondolom a beszélgetés kimenetele hasonló lehetett.

3. harmadszor megint én beszéltem velük, akkor azt mondták, hogy természetesen még nem tudják, mikor lesz hely, egyébként is,  maradjak én csak a várólistás fenekemen, majd küldenek levelet. a levél a hivatalos irat, addig, amíg az nincs a kezemben, nincs próbanap, kezdési időpont. semminincs.

4a. felhívtak, hogy majd küldenének egy levelet, mert én, amint azt a nyilvántartás mutatja, elfogadtam egy helyet (múlt idő, megtörtént) az ő felajánlásukra, bölcsödéjükben.

4b. ha lehetne, akkor most fizessem ki a regisztrációs díjat és a depozitot is. mármint ha már így elfogadtam az ő unos untalan ajánlgatásukra, akkor ha lehetne most, azaz ezen telefonhívás alkalmával. 

5. ja igen, és akkor péntektől lehetne kezdeni. mármint holnap utántól.

levél még mindig nem érkezett.

Short URL for this post: http://tmblr.co/ZDJVYyG5fgR4
blog comments powered by Disqus