the british way of
“…a Bibliában Naomi háromszor próbálja visszaküldeni a saját népéhez a világ első zsidó betértjét, Rútot, így alakult ki a hagyomány, hogy a rabbik háromszor is elküldik az (ön)jelöltet, mielőtt egyáltalán komolyan vennék őt.”
tartják magukat ehhez a hagyományhoz a helyi bölcsiben is.
1. első érdeklődő telefonhívásomra, hogy ugye akkor az ősszel megbeszéltek szerint fog alakulni (figyelem, még nem volt gyerek, amikor le kellett foglalni a helyet), azt mondták: ugye nem gondolom, hogy csak azért, mert fizettem, hogy a várólistán legyek, majd én helyet kapok náluk valaha is. majd hívjam őket később.
2. négy nap múlva a párom hívta fel őket, gondolom a beszélgetés kimenetele hasonló lehetett.
3. harmadszor megint én beszéltem velük, akkor azt mondták, hogy természetesen még nem tudják, mikor lesz hely, egyébként is, maradjak én csak a várólistás fenekemen, majd küldenek levelet. a levél a hivatalos irat, addig, amíg az nincs a kezemben, nincs próbanap, kezdési időpont. semminincs.
4a. felhívtak, hogy majd küldenének egy levelet, mert én, amint azt a nyilvántartás mutatja, elfogadtam egy helyet (múlt idő, megtörtént) az ő felajánlásukra, bölcsödéjükben.
4b. ha lehetne, akkor most fizessem ki a regisztrációs díjat és a depozitot is. mármint ha már így elfogadtam az ő unos untalan ajánlgatásukra, akkor ha lehetne most, azaz ezen telefonhívás alkalmával.
5. ja igen, és akkor péntektől lehetne kezdeni. mármint holnap utántól.
levél még mindig nem érkezett.