[dorka]

dorka:

A prímszámokról olvasok, de csak halványan. A fejezet szerint ötvennél tovább nem is nagyon kellett gondolni őket, nehogy megijedjek.

“Itt nem a célszerűség vezeti a kutatást, sem pedig a kényelem, hanem a tárgy szépsége és nehézsége. Másfajta szépség ez, mint a játékos számoké a…

en tudtam, de nem ertettem, meg foleg feltem tole…if you know what i mean. csak otosom meg negyesem volt. ellenben az en matektanaromhoz kepest egy finom urinonek tunik. ha nekem valaki azt mondta volna, hogy “te lo” valoszinuleg hálából pincsikutyakent megnyalom az arcat.

a fulszovegben azt irjak: “generaciokkal szerettette meg a matematikat” és ez a könyv tényleg nem féleszt.

nalunk ha nem akarta az osztaly zokogassal tolteni az orat, elotte par felesert at kellett latogatnunk a szemkozti kimero egysegbe. nemcsak a lanyoknak.

(valoszinuleg a szeretet taplalta ezt a fajta matektanari viselkedest, ami tobb korosztalyt nyomoritott szorongasba. mindenesetre eltem ilyen alatt vagy 6 evig.)

(via szornyeteglajos)